Holnap talán elhiszem, hogy voltam.
Kiásom majd síromat, hogy holtan
megpillantsam hamvaim.
Koporsómban rájövök, hogy éltem:
Lélegeztem, táplálkoztam, féltem,
védelmeztem sarjaim.
Halálom döbbent majd rá, hogy nincsen
földi életemen kívül kincsem,
csak szerelmes magvaim.
Tudásomat két kezemmel szórtam,
új eget és új napot rajzoltam.
hitet szóltak ajkaim.
Mindig is egy szebb életben hittem.
Meggyújtatlan fáklyáimat vittem,
átálmodtam napjaim.
A jelen hava elolvadt alattam.
Rossz időben vetettem s arattam.
Elszöktek a hangjaim.
Egész életemen át reméltem.
Ráeszméltem, közben nem is éltem
Oly zsibbadtak tagjaim.
Mindig vártam, talán egyszer lesz más,
elhullajtott magvaimból hajtás
benőhetné ajkaim.
Holnap talán megértem, hogy ennyi.
Véget ért, és most már el kell menni,
hagy jöjjenek sarjaim.
5 hozzászólás
Nem furcsa, hogy ötössel szavazok!:)
Ezen műved igazán elgondolkodtat(hat) sokakat. Velem is ez történt.
Töprengésem közepette rájövök, hogy érettebb verseid száma növekszik! Hogy máshogy lehetne így átélned azt, amit nem értél még el?!
Eszmefuttatásaid, s a Gondviselés formáltak. Már érezni néha, hogy a férfi szeme néz rám a soraidból.:)
Nagy nyugalmat ad ez a vers, mert negatívan értelmezem: Te nem vagy ilyen, mégis tükröt tartasz másoknak.
Kislányként Szabó Lőrinc versei varázsoltak el így!:)
Kedves Bálint!
Nagyon elvarázsolt a műved! Jó elgondolkodni rajta!
Csodásan írtad meg!
Szeretettel:
Nairi
Helyesbíteni szeretnék:
Az első sor nem jellemző rád, mégis Napot és új eget rajzolsz. Talán a BölcsBálint és az EmberiBálint két életútja keveredik vízióként vagy utólag, de az is lehet: képzeleted kapott szárnyra egy másik ember érzéseiről, összegzéséről, amíg Te kalandoztál:)
Ez az örök törvény szép megfogalmazása. Akkor kell élni amikor élünk,akkor kell megtenni dolgokat amikor arra van lehetőségünk! Nagyon tetszik!
Köszönöm mindenkinek, hogy elolvastátok a versemet!
Remélem jót filóztatok rajta. Gyakran az egyszerű forma mögött jobban látszik a mondanivaló.