Holt életem

A magány és a kétségbeesés
Mint bilincs a rabokon
Úgy vesznek engem is körbe
Miközben sétálok a vesztőhelyre

Bűnös vagyok, de ekkorát
Tán csak nem vétkeztem
Hogy boldogtalan életemmel
Kelljen érte megfizetnem

Vághatják le fejem
Akaszthatják testem
Vagy törhetnek kerékbe
Ültessenek vasszékbe

Mindenen csak nevetek
Mert azt hiszitek
Most öltök meg
Pedig én mér rég halott vagyok

Mert szívem először megfagyott
Majd darabokra hullott
Mikor Ő helyéről kitépte
Majd fogta magát és leköpte