gödörbe feküdt az értelem
a takarót is magára húzta
porhanyós göröngyök temették
izgága múltját letudta
áldozat volt ő nem régen
szilánkok fúródtak húsába
rózsaszín felhők fakadtak az égen
lehet hogy a türelem bazsarózsája
nyílt ott fenn serényen
hangot hallott a fejében olyat
ami csaknem sercegett
magadban kerested mindig a hibát
amit hálózatba szőttek a pókok
elszáradt szirmok hulltak a pokolba
válladat mardosták a gondok
egyedül állt a sírod felett
az kitől soha nem kérted
a segítséget
4 hozzászólás
Szia Edit!
"gödörbe feküdt az értelem
a takarót is magára húzta
porhanyós göröngyök temették
izgága múltját letudta"
…micsoda sorok!
Pontosan ez megy…alszik az értelem
nem érdekel senkit
Aki meg ébren tartja,csak kiábrándulást
lát minden lépésnél…amik történnek
körülötte
A befejezés csoda jó!
Gondolkodásra késztet!
Gratulálok nagyon mély elmélkedésedre
Sztép napot:sailor
Köszönöm Sailor!
Megértettél mindent.
Ez jó.
Szia!
Kitűnő igaz versedhez
szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
"gödörbe feküdt az értelem
a takarót is magára húzta
porhanyós göröngyök temették
izgága múltját letudta"