Csupán, holt levelek okán
Ismerjük fájdalmunk jogán
Fekete fának elhalt ágán
Megbúvó Holló átkán
Lengő kötél, szívszorító látvány
Meghőköl minden gyenge bárány
Elsírja magát a gyáva ármány
Hintázott egy fiú, némán
Bitófa lett fekete ágán
Holló őrizte néma álmán
Ez maradt a kínzó látvány
Mosoly terült el a Holtnak arcán
Holt levelek fogságán
1 hozzászólás
Beleestél a rímek bűvöletében, mondhatnánk úgy is, hogy belehaltál a szépségbe …sajnos ez a vers rovására ment.-Üdvözlettel:b:)