Hová tűnik el az élet,
miért e sok küzdelem?
Bennünk élnek az emlékek,
túl a múló éveken.
Avar süpped lábunk nyomán,
rideg a sok kőkereszt,
mécses lobban hantok ormán,
élő fénnyel -, érzed ezt?
Megnyílik az emlékkapu,
mögötte a múlt dereng,
fényben állva ott vár Apu,
s vagy álmodó kisgyerek.
Hová tűnik el az élet,
a sok barát, jó rokon?
Holtak napján várnak téged,
túl a múló álmokon.
A szeretet feltámadott,
visszaadja az idő,
vagy talán sosem volt halott,
őrzi múlt-jelen-jövő…
Hová tűnik el az élet?
A lelkünkben ott marad,
elevenít sok emléket
Holtak napi pillanat.
4 hozzászólás
Kedves Alberth!
Nagyon szép emlékezés!
Illik az ünnepre!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm Sailor!
Én is megyek holnap mécseseket gyújtani, közben talán eme versnek soraiból is eszembe jut majd néhány…
Üdvözlettel: alberth
Kedves alberth!
"Megnyílik az emlékkapu,
mögötte a múlt dereng,
fényben állva ott vár Apu,
s vagy álmodó kisgyerek"
Gyönyörű szakasza versednek.
A lelkem is remeg,ahogy olvastam írásodat.
Szeretettel: Alkonyi
Köszönöm szépen!
Bizony, nap-mint nap eszembe jutnak szeretteink, akik nincsenek már velünk. Nem csak Halottak napján. Ám szükség van mégis egy ilyen ünnepre, hiszen elődeink nélkül mi sem jöttünk volna világra.
Szeretettel: alberth