Arcod nem ébred rám álmosan
Hiába éreztelek bizonyosan.
Valakinek ma te vagy a mindenség
Míg azon tűnődöm létezel-e még
Halványulsz, de emlékként keringsz még bennem
Ahogy elborít a homály: egyre szebben
Míg érintettél, éreztelek
De talán ma nem vagyok veled?
Hisz az emléked segít, vezet
Akár egykoron hús-vér kezed
Melyben ma ott pihen az idegen kéz
Két másik szem tán most is rád néz
És legyetek bátran boldogok
De mit nézek én, ha rád gondolok?
Tán csak a kábulat vetít rád egy képet
Melyet majd az idő éppúgy feléget
Mint mindent amit elhazudtam
Magam által elhagyatottan
Hisz lefolyik rólam minden szeretet
Eltoltam magamról drága kezedet
Pedig szeretettel védelmezett
Sosem ismertelek, senki sem vagyok
Egyre kisebbre, szürkébbre fagyok
De tudom, hogy voltál, amíg vagyok.
Csak bennem? Magadban?
Nem látok mást az agyamban
Üres, bánatos, omladó falakon
Csak itt bent nézhetlek már szabadon
Talán nem is téged
Talán fel is éget,
Szétmarcangol ez a jeges magány
Szeretet hője sem olvasztja már
4 hozzászólás
Kedves Abigail!
Az emlékek nem akarnak mulni, valahol, valami, mindig őrá emlékeztet, néha már az ember haragszik saját magára, de rájön nem tehet máskép. Ő szerette, és azért van ez igy. És akkor gondolkodik tovább, ezen, azon, és akkor mint a villám: EZ AZ. Ez az, amit
Helen Fielding olyan találóan leir: "Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA."
Semmi sem fájobb, mint egy igazi szerelem elutasitása,
üdv. Toni
Kedve Abigail!
Csodálatos vers!
Mindenkinek vannak ilyen emlékei, de kevesen tudják szavakba önteni…
Nagyon fontos lehetett az az ember, akiről ez a vers szól.
Egy régi-régi szerelem tán?
Köszönöm a hozzászólásokat.
Amíg velünk van az, akit szeretünk, nem is hisszük, hogy elfeledhetjük. És aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy megtettük.
Gratulálok a gyonyoru vershez,nem csak a mondanivalója,hanem a vers félépítése is megragadott.
Udvozlettel,Jóska