Homályos hasonlatok

Mintha egy nő azt füllentené,
jobban kóstol férfit, mint az nőt,
s ha egy férfi mámorát vinné
véres harcba zárt kapuk előtt.

Mintha költő új szonettfüzért
dísznek tenne a fejére fel,
szótagszáma centire kimért,
emlékkönyve vágytól égne el.

Mintha tavasszá válna a tél,
felcserélődnének a szavak,
bátor lenne, ki valóban fél,
s mélyre süllyedne a hűlt salak.

Mintha kötőszó repülne el,
mégis halkulnának mondatok…
Rügy dagad csak, hajtás bújni mer.
Visszaköszönnek az angyalok.