Légy erős, ha pereg
Még időd alább,
Menned kell, nem lehet
Varázs, mely eltöri az
Üveg-rombusz formát.
Áhított örökléttel
Ruház éjszakai árnyat,
Elszálló igét suttog
Füledbe a zenész,
Míg csepeg sóhajod,
Szíved méla tekintetébe
Porszem néz, a fájdalom.
2 hozzászólás
Helló!
Éredekes egy vers. Kicsit olyan érzésem volt, mintha két részből állna. Az eleje sokkal kitisztultabb, jó a soráthajlás, míg a vége művészibb. 🙂
Kk
Kedves hagay zarándok!
Tetszet a versed, nagyon hatásos képeket használsz.
Gratulálok!!!
Üdv: Metal Koala