Meglátom
Csodás, ragyogó arcod.
Tenyerembe veszlek,
Csodálnálak.
De olyan vagy, mint az életben:
Számomra elolvadsz
Ezt már másnak hagyod
Hópehely
By Nyári ZsoltMeglátom
Csodás, ragyogó arcod.
Tenyerembe veszlek,
Csodálnálak.
De olyan vagy, mint az életben:
Számomra elolvadsz
Ezt már másnak hagyod
9 hozzászólás
Érdekes hasonlat, egyszerű, de jó. 🙂
Köszönöm szépen!
Az élet ilyen…
tetszett
Igen András, az élet ilyen…
Köszönöm!
Drága Barátom
És elolvad a hó,de a jég eltart egy darabig.De talán a te kezed is érint még csodát.Én hiszem!
Ölellek:Kriszti
Bízom benne, drága barátosném!
Köszönöm a figyelmedet!
Ölellek
Zsolt
Jó a hasonlat, egyedi – gondolom a "csodálni" való is… :):)
Szép, tömör a megfogalmazás… csak egy apróság, ha megenged, éppen a csodával kapcsolatban: "csodás, ragyogó arcod" "csodálnálak" "Ezt"…
A csodás-ragyogót talán soknak érzem, az "ezt"-en meg gondolkodnom kellett, mire rájöttem, hogy a csodálást hagyja másra (elég buta kislány 🙁 bocs, ez nem ide tartozik- de "kijött" belőlem :):)
A fentiekkel együtt nyugodt szívvel adom a pontot! :)))))))
Kedves Ágnes!
A csodás ragyogó…nem túlzás….hidd el..még kevés is….
De köszönökm, hogy olvastál, s a pontot is!
Üdv,
Zsolt
Hát igen …"elég buta kislány".