Csillogó hólepel,
égből hullt hópehely,
fénylő csillagok
röpke földi mása.
Kószáló széllel,
egy csendes éjjel,
halk lebegéssel
hullt a világra.
Meggörnyedt fáknak
hó-puha szárnyán,
fény teli fehérben,
hegyek subáján,
lágy ölelésben
millió csillám.
Angyali káprázat
apró szikrákon,
sok kicsi gyémánt
didergő fényben,
tékozló napfény
tiszta aranyban,
havas fenyőkön,
tündöklőn, eget
vakító pillanatban.
Tárd ki a karod,
szívem, ha kell még,
cinege hangján
hangod lehetnék,
rigók röptében
sosem volt árnyék,
hópihe szárnyán
karodba szállnék.
10 hozzászólás
Szia Ági! 🙂
Egyre inkább csodájára járok verseidnek. Ez is több szépséges kép a lelkedből, és megérintettél velük.
Nem kedvelem a telet, próbálok kapaszkodókat találni, hogy elviseljem ezt a néhány hónapot.
Itt megtaláltam az idillt.
Képeiddel vittél, mert gyönyörűséges a megfogalmazás, no meg a képek is festegetnek, húznak.
Hagytam magam. :
Köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm kankalin kedves soraidat: Ági
Kedves Ágnes!
kÖSZÖNET AZ ÉLMÉNYÉRT!
Csodaszép hasonlatok!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor, örültem, hogy olvastad.Ági
Olyan gyönyörűséges hópihe könnyű, idilli téli képet festettél, Ági, hogy szinte visszahoztad, ha csak röpke időre is, a gyermekkori ábrándos teleket. Jó volt megmártózni benne. Köszönöm.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Én köszönöm, hogy olvastad és, hogy véleményezted. Ági
Kedves Ági!
A "Téli táj hópelyhekkel" ez lehetne a címe, ha festmény lenne. Igazából olyan is, de több is, benne van a lelked.
Elvarázsoltál!
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Bárcsak esne a hó és utána ragyogna a Nap!
Örültem, hogy itt jrátál.Ági
Valóban az egész vers egy" angyali káprázat" Tetszett. Gratulálok+
Vali
Köszönöm kedves soraidat. Ági