Horák Andrea Kankalin:
A köd mögött
Sikít az őszi szél kopott vonója,
avarra sírja bánatát az Isten –
esőt szitál, s megannyi könnye volna,
hogy enyhet árva koldusokra hintsen,
de jő a tél, szakadt ruhákra dermed,
szegények álmait fagyasztja dalba,
sehol kenyér, meleg, hiába tervek,
vacognak éhesen –, kevés hatalma;
tavaszra testük is soványra sorvad,
erő alig marad, szemernyi élet,
a nyár se hoz vigaszt, talán fasor, pad –
gyalázatos, hogy ennyi sors enyészhet;
az ősz üzent, s a szívbe költözött,
találd meg őket ott, a köd mögött. |
Horák Andrea Kankalin:
Hinterm Nebel
Es heult des Herbstwinds abgenutzter Bogen,
dass Gottes Leid das Herbstlaub kann berieseln –
die Tränen tröpfeln ewig lang von oben,
um waisen Bettlern Linderung zu nieseln,
doch Winter kommt, gerissne Kleider steifen,
zu Liedern frieren armer Schlucker Träume,
kein Brot, kein Holz, nichts gibts, die Pläne weichen,
es bleibt das Frösteln, Hungern –, ohne Freude;
zum Frühling sind sie auch ganz abgemagert,
die Kräfte nachgelassen, kaum noch Leben,
auch Sommer ohne Hoffnung, ’s wird gefladert –
das Schicksal lässt sie langsam nur verwesen;
der Herbst schickt seine Botschaft in dein Herz:
im Nebel sind sie, hinten, ganz verzerrt.
Fordította: Tauber Ferenc |
5 hozzászólás
Kedves Feri,
elmondhatatlan érzés, hogy ezt a szonettemet német nyelven láthatom.
Nagyszerű fordítás nemcsak tartalmi, hanem formai elemeit tekintve is. Kiválóan adtad át a mondanivalót a sorokból és a sorok közül is, pedig rendkívül nehéz szonett.
Köszönöm az élményt, fogadd hatalmas gratulációmat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
A kötött formákkal mesterien bánsz! A tartalma és üzenete pedig nem tolakvó, úgy hat az érzésekre, hogy nem érzelgős. Megint millió címkével lehetne ellátni, úgy, hogy mégis kompakt. Erre a tömörségre csak jó versek képesek. A szonett nem lejárt műfaj. Ezt Robert Gernhardt igen sajátosan fogalmazza meg, szonett formában “szidalmazza” a szonettet, s ezzel a botrányversével mutatja meg, hogy ez azért ‘királyi’ forma.
Robert Gernhardt
Materialien zu einer Kritik der bekanntesten Gedichtform italinischen Ursprungs
Sonette find ich sowas von beschissen,
so eng, rigide, irgendwie nicht gut;
es macht mich ehrlich richtig krank zu wissen,
daß wer Sonette schreibt. Daß wer den Mut
hat, heute noch so ‘n dumpfen Scheiß zu bauen;
allein der Fakt, daß so ein Typ das tut,
kann mir in echt den ganzen Tag versauen.
Ich hab da eine Sperre. Und die Wut
darüber, daß so ‘n abgefuckter Kacker
mich mittels seiner Wichserein blockiert,
schafft in mir Aggressionen auf den Macker.
Ich tick nicht, was das Arschloch motiviert.
Ich tick es echt nicht. Und will’s echt nicht wissen:
Ich find Sonette unheimlich beschissen.
Robert Gernhardt
Materialien zu einer Kritik der bekanntesten Gedichtform italinischen Ursprungs
Sonette find ich sowas von beschissen,
so eng, rigide, irgendwie nicht gut;
es macht mich ehrlich richtig krank zu wissen,
daß wer Sonette schreibt. Daß wer den Mut
hat, heute noch so ‘n dumpfen Scheiß zu bauen;
allein der Fakt, daß so ein Typ das tut,
kann mir in echt den ganzen Tag versauen.
Ich hab da eine Sperre. Und die Wut
darüber, daß so ‘n abgefuckter Kacker
mich mittels seiner Wichserein blockiert,
schafft in mir Aggressionen auf den Macker.
Ich tick nicht, was das Arschloch motiviert.
Ich tick es echt nicht. Und will’s echt nicht wissen:
Ich find Sonette unheimlich beschissen.
——————
Robert Gernhardt
Anyagok a legismertebb, olasz eredetű versforma egyfajta kritikájához
A szonett-forma úgy, ahogy van, kaki,
túl szűk és rideg, valahogy nem jó;
és beteggé tesz, hogy még van valaki,
ki szonettet mer írni. Minek, óh,
még ma is várat bágyadt fosból rakni;
csak maga a tény, hogy ezt a faszi teszi,
szétzilál, és agyfrászt fogok kapni.
A méreg szét bír mindjárt feszíteni
azon, hogy egy lökött kötélverő,
agresszívvá tesz, mint ez a lúzer.
S faszságával mért jön folyton elő?
Nem vágom, mért mószerol a fószer,
tényleg nem vágom. De meg nem ráz:
Mert szerintem a szonett rohadt gáz.
Fordította: Tauber Ferenc
Kedves Kankalin!
“sehol kenyér, meleg, hiába tervek,
vacognak éhesen ?, kevés hatalma;”
Remek soraid valahol mindig aktuálisak maradnak. A háborúk és az ezzel járó pusztulás és éhezés mindig az emberiséggel marad, légyen bármilyen fejlett is a technika.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
lehet, hogy kicsit félreértetted ezt a verset, mert nem a háborúkról szól, hanem azokról a hajléktalanokról, akik utcára kényszerültek, nincs fedél a fejük fölött, nincs mit enniük, télen halálra fagynak. Az ő sorsukra hívtam fel a figyelmet, de ez most nem is egészen az én versem, hanem Ferencé, hiszen német nyelvre fordította, az ő neve alatt van. 🙂
A saját eredetim az én felületemen található.
Köszönöm szépen szavaidat! 🙂
Szeretettel: Kankalin