Le kell…
Át kel…
Túl kell…
…élni.
Üresek, konganak
a percek,
mint a gyomrom,
melynek falát
a magány zörgeti,
ahogy őrülten,
fékezhetetlenül
száguld,
mert nincs, ami megakadályozza,
nem vagy itt,
hogy átnyúlj a köldökömön,
s nyakon ragadd ezt a megkergült
manót.
Pedig Hasfelmetszőt is
túlszárnyaltad már,
mikor szívemet tépted ki a helyéről.
Ahelyett, hogy kérted volna.
Adtam volna.
Horror az élet…
veled…
nélküled.
12 hozzászólás
Na, ez egy igazi pasis brutális szerelmi vallomás!
Nekem tetszik!
Deiphobae
Kösz szépen! :))) Csak a vallomás brutális, jómagam nem vagyok az. Nem szeretem az agresszivitást. Aki agresszív, azt lecsapom! 😀
tök jó és ráadásul nem nyáladzik :)) királyságos, tetszett.
Mostanában már túl sok volt a nyáladzós tőlem, ideje volt váltani egy kicsit. Persze ez nem jelenti, hogy a másikból nem jön még több… Amíg rózsaszínben látom a világot, azok is jönni fognak. 🙂
Köszönöm szépen, hogy olvastad!
Remek vers…gratulálok: oroszlán
Köszönöm látogatásodat!
Tetszett a vers, pont az a zaklatottság, az a szókimondó nyersség fogott meg, amivel idehozott a cím is.
aLéb
Köszönöm, aLéb, szándékosan nem sütöttem tovább. 🙂
Szia Csaba! 🙂
Csúcs ez a vers. A cím alapján nem erre a kategóriára készültem, óvatosan osontam be, aztán annál inkább kíváncsivá tettél. 🙂
Ránézésre is nagyon tetszik, a tartalma pedig olyan, hogy megmártóztam benne néhányszor, minek is tagadjam?
Vannak benne szófordulatok, aranyosságok, amik kifejezetten megragadtak, egyébként pedig a rejtett ellentétek teszik kerek egésszé a mondanivalót.
Kedvencem itt:
"hogy átnyúlj a köldökömön,
s nyakon ragadd ezt a megkergült
manót."
Ez annyira aranyos! :)))
Hihetetlenül jó, élveztem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kösz szépen, Kankalin, te is aranyos vagy! :))) A címet utólag ragasztottam a versre, az első pár sornál még nem tudtam, hol lyukadok ki.
Szerintem éppen jó helyen lyukadtál ki, a cím pedig csalogató. :)))
Akkor jó, azt hittem, inkább elijesztő lesz. 😀