Hosszú menetelés

Milyen hosszú az a menet amiben
mindenki ott van aki csak született,
s mindenkinek anyja, apja, testvére,
minden arc, minden hang s halad a menet…

S ami dolgok mellett elhaladunk az
részünkké válik s már együtt fájunk
a világnak, s jön velünk tájunk, házunk,
kedvenc illataink, s megyünk dalolva…

Akik elől vannak látják az utat,
de végeérhetetlen hosszú a sor,
eleje sincs és vége sincs semikor,
és vajon odaérünk valahova?

Vagy csak mint a zöld moha létezünk még
bár a fa – az éltetadó -, kidőlt rég,
önmagába forduló messzeség,
csak dalaink szállnak a légben még…