Hova jutottunk?
Habos felhőn ülő unt angyalok,
lassan telnek odafönt a napok,
nincs az égieknek sok dolga,
nem jut a mennybe több szolga.
***
De ugyan ki akarna oda menni?
Azért egy életen át jónak kell lenni!
S hiába már minden okos szó,
a romlottból sosem lesz jó!
Az ember ördögi jószág,
s néha bár megérinti a jóság,
mégis önző, ártó marad,
bárkin áttapos, úgy halad.
A szívek már rég kihültek,
az arcokra undorok ültek,
s béke addig nem lehet,
míg csak egyet szeret:
Óh pénz! Te vagy istenünk,
imádunk s közben ismerünk,
tudjuk jól, hűtlenül egyszer,
könnyek nélkül hagysz el.
***
Már a föld üregeinek mélyén,
alig akad kis hely a szélén,
s ha majd megtellik a pokol,
az ember végül kit okol?
4 hozzászólás
Nem vagy túl derű látó 🙂 Nem nagyon hiszel benn hogy valaki változhat. Én sem. De nekem voltak pozitív tapasztalataim. Ugy hogy már kétkedő vagyok.
A vers nagyon tetszik. Így tovább
Tisztelettel
Londonman
Szia Londonman!
De, néha egész derülátó vagyok, és az is megesett már, hogy fényárban láttam a világot, de amikor minden a helyén van, akkor nem szoktam írni, mert az írhatnéh csak a bús napokon tör rám. 😛 Örülök, hogy tetszett a vers, és köszönöm a véleményed, jól esett! 🙂
Kreeteeka
Szia Katika! E versedet is többször elolvastam, és míly gyönyörűn érző szívre vallanak e sorok! Kevés fiatal érzi át az életet íly mélységéig ahogy Te áttudod érezni,szíved és tollad tintájával. Ez az igazi tehetség, mert íly mélységig kevesen tudnak érezni, és leírni valamit.
Üdv.GaZo!
Drága GaZo!
Ha lehet, legyen csak simán Kata, rendben? Ismét csak köszönöm a biztató szavaidat, örülök, hogy tetszett! 🙂
Kata