Ragyog a deres föld,
őszek a fák, fáznak.
Csontig marja a fagy,
álmuk vágytól lázas.
Hóvihar dúl, bús, rút,
békét, csendet várja.
Messze még a tavasz,
sötétek az árnyak.
Álmatag a világ,
ők is fényre vágynak.
Mosolyog a hajnal,
friss rügyekbe zárja.
4 hozzászólás
“Mosolyog a hajnal,
friss rügyekbe zárja.”
Nagyon kedves sorok, öröm volt olvasni.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Zsuzsa!
Ahogy olvastam versedet beleéltem ;
szinte ott éreztem magam a hóviharban!
“Csontig marja a fagy,
álmuk vágytól lázas”
Nagyon jó hasonlat!
Gratulálok!
Legyen szép napod:sailor
Kedves Rita!
Örülök, hogy tetszett a vers.
Régebben írtam, most találtam meg.
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves sailor!
Köszönöm szépen kedves szavaid.
Talán ennen a nagy hőségben, most jól jön egy kis hűs 🙂
Szép napot:
Zsuzsa