2025. január 15., szerda
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Hozz egy dalt

    aLébBy 24 hozzászólás1261 megtekintés

    Egy dalt hozz el nekem. Éppen olyan legyen,
    ahogy vad moraj kél a távoli hegyen,
    és tisztán, valómban legbelül dörögjön,
    mint mikor az utcán az a Nagy Örök jön,

    egy dalt, ami úgy kap lágyan karba engem
    hogy minden gondomat azonnal feledjem,
    röptessen szalagos, színes, széles hátán
    tavaszi szelekben szálló papírsárkány,

    egy dalt, ami távoli, vad vizekre csalhat,
    ne találjak benne békét, sem nyugalmat,
    hullámai fojtsák háborgó lelkemet
    míg tiszta kék mélye magába nem temet,

    dalt, amitől bennem kinyílnak a rónák
    végtelenjei, s hogy egyetlen lakóját
    megkérdezhessem: Te, sosem hallott pásztor,
    milyen édes-búsan fájó nótát játszol…

    Egy dalt hozz, amiben felolvad az este,
    hogy ős-önmagamban halkan térdre esve
    elhiggyem, hogy ott, fenn, az a tiszta mélykék
    a jövőt jelenti, nem a lélek végét,

    egy dalt hozz el nekem, csepp tündérek csendjét,
    hogy büszke szívembe újra visszacsenjék
    az egyetlen választ ezen a kék bolygón,
    csak egy dalt hozz… és a Te hangodon szóljon.

    Share.

    24 hozzászólás

    1. A.Adrienn on

      Kedves aLéb!
      Ez a költészet művészete, az érzések és a szavak együttállása, mesteri fokon.
      Csodálatosan szép. Nem lehet elégszer elolvasni, mert még kell és még, hogy újra és újra eltöltse az átadott érzés a lelket.
      Annyira akartam tartózkodni az elragadtatástól, de nem tudom megállni, hogy leírjam,
      meghajoltam Előtted. Köszönöm az élményt.
      Adrienn

    3. Vesztergom Andrea (Rea) on

      Hát, hallod…
      Rímtökély. Rím-fenomén.
      Elképesztően JÓ!!!
      Azt gondolom, hogy ezt a tehetséget és képességet nagyon kevesen birtokolják Magyarországon. Boldog lehetsz, mert Te igen.
      Gratulálok.
      Természetesen maga a vers is csodaszép, de a tökéletesre csiszolt formája engem elvitt.
      Szeretettel: egy formalista

    6. szusi on

      Hát…kérem….ehhez kell valamiféle őstehetség, hogy valaki azt, az egyszerű mondatot, miszerint: mindegy mit énekelsz, csak a Te hangodon szóljon, ilyen, remek stílusban és gyönyörűségesen írja meg.
      De, …a költők már csak ilyenek….

    7. zuzmara on

      Kedves Béla!
      Először is örülök az újabb írásodnak, hisz ritkán látlak… 🙂
      Másodszor olyan csodálatosra sikerült ez a "dal", hogy képtelen az ember kiverni a fejéből!
      Folyton ott matatnak legbelül a szavak, gondolatok…
      …hihetetlen érzéseket kavarva… 🙂
      Köszönöm az élményt!
      Szívből örülök Neked!
      Szeretettel: Tünde

    11. Horák Andrea Kankalin on

      Szia aLéb! 🙂
      Nem először találkoztam ezekkel a sorokkal, tulajdonképpen érlelődik bennem, ez a költészet átka. Most egészen másként szólalnak meg bennem akkordjai. Ady is ezt teszi velem, átkozom is érte. 🙂
      Bocs, de valamiért most éppen az a bizonyos okos lány jelent meg előttem a klasszikus meséből. Énekelt is, meg nem is…
      A költészeted olyan, hogy muszáj fejet hajtanom, néha úgy érzem, hogy végleg el kell hajítanom azt a nyavalyás tollat, ami amúgy se fog.
      Ez a vers akként gyönyörű, amint mély is, és úgy szólal meg bennem, ahogy a hangjegyeket kottáztad. Nem gondoltam, hogy tudok még újat írni, talán ez nem is új, csak én gondolom így.
      Főhajtásom neked, mert versekben pengeted a tizenkét húrt is akár, méghozzá mesterien. 🙂 Nagyon tetszett.
      Szeretettel: Kankalin

      • aLéb on

        Szia Kankalin!
        Igen, már találkoztál a verssel. Annak nagyon örülök, hogy másként szólalt meg most benned, mert azt gondolom, hogy a versnek az olvasóhoz kell idomulnia, csakúgy, mint az olvasónak a vershez, és hát nem vagyunk minden pillanatunkban ugyanazok :-). A zenei hasonlítást köszönöm, nagyon örültem a látogatásodnak!
        aLéb

    Leave A Reply