nem hallatszik semmi,
a sötét elnyeli az álmokat,
holdfény csorog,
szemernyi rezzenés
fut át a fák között
– a félsz szívembe költözött –
szemhéjam résén át lesem
hogy kúszik le
a függönyön az árny
– játszik szívemmel –
sántán dobog szegény:
kihagy, majd vágtáz,
mint vadult csikó,
de odébb fészkelődök
lám,
már nyugszik is
– mert hozzád bújni jó!