Ma
gondolatban
Rád tekeredtem,
kínzó
szavaidon elmerengtem,
dilemmáztam – törölnöm kéne,
hisz’ elmém már jól bevéste,
de kezem fürgén papírra vitte,
s a pulcsim zsebébe bele tette,
onnan délelőtt véletlenül kiesett,
nadrágom szárán díszelgett.
Papírom
kis sávban öntapadt,
s a nadrágról a kezemre ráragadt,
ráztam erővel – esne már le
vinné már el a fészkes fene.
Eszeveszettül küzdöttem,
szavaid szárnyán fetrengtem,
jöttek utánam, mint a pihe
belepték a testem ízibe,
szívem méze kicsordult,
az
összes pihe rám borult.
Elleptek a szavak,
s végleg
hozzám ragadtak.
13 hozzászólás
Ez egy kicsit újdonság. Mármint ez a stílus -tőled. Jó versike lett 🙂
Ismerős érzés…szépen fogalmaztad meg… gratulálok!
Köszönöm szépen kedves Gyömbér és Tamás! örvendezek, hogy tetszik Nektek:)
Nagyon jó, egy hangulat remek leírása. Gratulálok, Sleepwell!
Köszi Kedves Colhicum, hogy olvasol!:)
Nekem is tetszett kedves sleepwell! Hangulatos vers annyi szent! 🙂
Üdv!
Tetszik a versed, a hangulat, amit megörökítettél.
Szeretettel: Rozália
Kedves Davey és Rozália..köszönöm szépen, hogy olvastok!:)
sajnos….-vagy hál'Istennek? vannak szavak,
melyek végleg hozzánk ragadtak!
Szépen leírtad! 🙂
Úgy vizuálisan láttam a "küzdelmet" a fecnivel..:))
Ez is jól sikerült, mint minden "sleepwell"-munka…
De megfejteni az olvasó gondja..
Nekem ez is élmény volt, kedves sleepwell!
Köszi Dóra, Dini…köszönöm, hogy olvastok! Jó érzés:)
Szia! Ez tetszik! 🙂 Egy kis humor, némi érzelem, egy hétköznapi pillanat és költői önvallomás elegyítve. Gratula. Poppy
Nagyon szépen köszönöm Poppy:)