Hozzám szól?

Olvastam verset,…
Nem százat, ezret!
Sok poéta közül is felismertelek,

Soraidban a vágy,
Fekszik, mint puha ágy,
Segíts nekem abban, hogy megfejthesselek!

Megannyi versed…, félreérhető mind,
Sok kétértelmű mondat körös-körül,
Hogy bogozzam ki, ha senki se segít?
A bizonytalanság ismét megkerül.

Honnan tudhatnám azt, hogy kihez szólnak?
A szavaid céltáblája én vagyok?
Érzelmek ismét parttalan sodródnak,
Szemedben látom újra a bánatot…

Furcsa pillantás, szavakkal teli,
Hangok nélkül is sok mindent elmond,
Új, meg új kérdést szül valamennyi,
S a kétely hajója vitorlát bont.

Írd meg nekem,….írd úgy, hogy tudjam,
És kétség ne maradjon bennem,
Azt, hogy verseid kihez szólnak,
S, hogy megnyugodhasson a lelkem.

Hisz van egy határ,
Mit átlépve már,
Semmi sem lesz ugyanaz többé.

Mert ami elmúlt,
Vigaszt már nem nyújt,
De az érzést őrizhetjük örökké.