Hugo Ball: A literátor

Der Literat

Ich bin der große Gaukler Vauvert.
In hundert Flammen lauf ich einher.
Ich knie vor den Altären aus Sand,
Violette Sterne trägt mein Gewand.
Aus meinem Mund geht die Zeit hervor,
Die Menschen umfaß ich mit Auge und Ohr.

Ich bin aus dem Abgrund der falsche Prophet,
Der hinter den Rädern der Sonne steht.
Aus dem Meere, beschworen von dunkler Trompete,
Flieg ich im Dunste der Lügengebete.
Das Tympanum schlag ich mit großem Schall.
Ich hüte die Leichen im Wasserfall.

Ich bin der Geheimnisse lächelnder Ketzer,
Ein Buchstabenkönig und Alleszerschwätzer.
Hysteria clemens hab ich besungen,
In jeder Gestalt ihrer Ausschweifungen.
Ein Spötter, ein Dichter, ein Literat,
Streu ich der Worte verfängliche Saat.
___________________________________________

A literátor

Vauvert lennék, a nagy varázsló,
Száz lángban föl-le szaladgáló.
Homokoltárnál térden állok,
Csillagost hordok, kék palástot.
Az Időt – számból húzom elő,
Szem s fülem embert körbevevő…

Próféta lennék, föld alól jött, ál-,
Ki napkerekek túloldalán áll.
Gyásztrombitáktól fölesketve én
Tengerből szállok fals imák ködén.
Nagy zajjal verve timpanon-falat
Hullákat őrzök vízesés alatt.

Eretnek lennék, ki titkokon nevet,
Betűkirály, aki mindent szétfecseg.
Hisztériáról, szelídről danásztam,
Ki-kilengése minden formájában.
Én, csúfolódó, költő, literátor,
Szómagot szórok –, kétest a javából.

* * * * *