Félelem hullámai
fehér homok felé
sodródnak, s
talpam lassan
merül alá a
jeges habokban,
ha engedném
le is vinne a víz
mélyre magával,
Behúzna a sötétbe,
az északi tenger
vak feketéjébe,
s onnan,
ha volna is vitorlás
mi kihúzna,
tudnám,
zord szél lelkemmel
örökre tova szállt.
3 hozzászólás
Szívből gratulálok,kedves.Őszintén igazi mélységet és könnyedséget éreztem alkotásodban.Kívánom,hogy még sok ilyen kellemes alkotásod születhessen,a közeljövőben.Szívből kívánok;jó életerőt&egészséget,igaz szerelmet&vidám&boldog szeretet teljes hosszú forró nyárt.Szeretettel&tisztelettel;SANKASZKA&DJ,a messzi csodás forró távolból…
szép könnyed és ugyanakkor mégsem az tetszett.
Köszönöm a véleményeteket, olvassatok máskor is:-)
H.