Zúg a szél a fák között,
Mint óceánok hullámai a napfelkelte viharában.
Mit csinál a tél?
Süvít a házak között, megáll a sarkon.
Keressük az utcatáblát, keressük a teret, a gyülekező-
Pontot.
Egyhangú dallamok és egyszínű zöld
Között keresni magam, mint szénakazalban, mint fenyőerdőben.
Altatódal-altató.
Nem baj, ha kicsit nem álmodok?
Örvénylik a fejemben, megáll a sarkon.
Rétegződik a valóság, kenjünk rá egy kis lakkot, mint a faházakra.
Ma ki égeti meg magát a gyertyák fénykörében?
Óceánok habjai dörzsölik egymást.
Mi vagyunk a…? Mik vagyunk?
Fénykör? Gyertya? Óceán?
Hullámzik a karom, kihányom a sós vizet.
Egy szólamban éneklem egyenesre a hullámokat,
Kettőspontot rajzolok:
Egyet belülre, egyet kívülre.