Lelkem hömpölygő képzetekkel tele
mint gubancos gyapjúgombolyt
húznám, s szépen peregne le.
Ezt várom az írástól,
tán sikerül kibogozni, végre-valahára
azt, ki volnék, s lettem így mára.
Gondolnád, hogy öt embert adtam hozzá
e földi népességhez, nap nap után
töltve kakaót, együtt gyúrva kekszet,
morzsával árasztva el a konyhát,
sütve a kenyeret,
a jó kovászos fajtát?
Öten szólongatnak: Anya, anya!
– mindig van egy, kinek épp nyűge-baja
nagy, s gyógyír rá én lehetek csupán.
Soha ily fontos nem voltam még,
de elfeledett sem, talán.
Hullámzó gondolatok
By corinne
4 hozzászólás
Először is szeretettel gratulálok az öthöz. “Soha ily fontos nem voltam még,
de elfeledett sem, talán.” Bizony, egy jó édesanyánál nincs fontosabb.
A verset érdeklődéssel és tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, kedves Rita! Egyetértek, csodálatos dolog, hogy megteremthetem/-jük más (kis) emberek számára a kezdetet, az otthon melegét! És csodás az is, hogy a közben feltörő, néha kettős érzéseket kiírhatom magamból és van, aki elolvassa. Feltölt energiával 🙂 köszönöm hogy itt jártál!
Kedves Corinne!
Tetszettek nagyon ´Hullámzó gondolat-aid!
Nagyon szép hasonlat a gyapjúgombolyaggal!
és hogy ?tán sikerül kibogozni végre-valahára
azt,ki volnék,s lettem így mára?
A befejezés Is nagyon tetszett:
“Öten szólongatnak: Anya, anya!
? mindig van egy, kinek épp nyűge-baja”
Egyéni,ötletes stílusodra gratulálok:sailor
Szép napot
Kedves Corinne!
Most olvastam csak el, hogy milyen szép Ady idézettel mutatkoztál be. A választásunk is minősít bennünket, hiszen azt érezzük közel magunkhoz, azzal tudunk azonosulni.
Szeretettel: Rita 🙂