Halványvörösen csöpög az eső
Víz hull a száraz tányér alá
Nekem ez már csak az a felhő
Minek szele eleje
Minden másnak a teteje..
Egy az út – szemem nem láthat
Többé vakok a célok a dobozban
A rozsda martalékává vállnak.
Mivel megpihen az álom
Talán egyszer én is kitalálom.
Sok ember Őt is körbeállja
Tömeget vonzott fájó halála
Én is emlékezhetek
Sose lesz nekem sem idegen
Nem terelhet róla figyelem.
Szent az írás szívem felett
Koronája ezüst betűt vetett
Sokáig nem kereshetek
Mert a virág rózsatövis
Szirma éget, még ha öl is!
2 hozzászólás
Bátyus, ez valami kegyetlen jó 🙂 Igazi elmúlás, nincs rá más szó 🙂
Gratulálok hozzá!
Köszönöm szépen, örülök, hogy olvastad! 🙂