2025. április 24., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    Versek

    Hullócsillag

    Zágonyi MónikaBy 27 hozzászólás1247 megtekintés


    Egyszer volt egy csillag az égen;
    eltűnt onnan réges régen…

    Szikrákat szórt fenn a sötétben,
    fürdött forró Nap fényében.

    Elvágyódott messzire onnan,
    hullócsillaggá vált nyomban.

    Tündöklő volt; röpke kis útján
    eltűnődött csillag-múltján…

    Kéklő bolygó hűs vize csillant,
    tengervízben csillag csobbant.

    Látott ott lenn egy pici gömböt;
    kagyló mélyén apró gyöngyöt.

    Fénylett, mint ő, egykor az égen,
    színpompás, mély bölcsőjében.

    Víz medrében ó, csak a csend ült;
    csillag perdült (vízcsepp csendült),

    s vígan gondolt bájosan egyet;
    kagyló mélyén ő is gyöngy lett.

    Share.

    27 hozzászólás

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves Tóni!
        Annak idején, amikor írtam ezt a verset, eredetileg egy apró mesének szántam… aztán, amikor elkészült, úgy éreztem, hogy több van benne, hiszen valóban az útkeresésről, a célokról is szól egy kicsit. Talán úgy vagyunk mi is, mint a hullócsillagok, és mindannyiunk lelkében van valami fénylő, valami szikra, amit életben kell tartanunk; csak éreznünk kell, hogy hol van az a szikra, hogy fel tudjuk lobbantani a lángot, ha szükséges, hogy minél nagyobb utat járhassunk be. Azt hiszem, ez nem mindig könnyű, de talán vannak pillanatok, amikért megéri…
        Köszönöm szépen, hogy olvastál, írtál!
        Szeretettel: Mónika

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves Ica!
        Köszönöm szépen; jólesik, hogy így gondolod! Én is nagyon szeretem a verseidet, csak sajnos az utóbbi időben nagyon ritkán tudtam jönni a Napvilágra; olykor-olykor csak futólag felnéztem… Lassacskán lesz már időm olvasgatni is (hiányzik már a Napvilág).
        Szeretettel: Mónika

    6. Horák Andrea Kankalin on

      Szia barackvirág! 🙂
      A Nyugalom szigete ez a hely most (is). Bármiről szólsz, megtalálja lelkem a tartalom. A fülem is új életre kel a ritmustól. Nagyon tetszik ezek felépítése, csöndes sodrása. Egyszerű futamnak tűnik ez a vers, pedig nem is lehetett annyira könnyű ennek a 9-8-as szótagszámú mesének megalkotása úgy, hogy a lüktetése tökéletes maradjon. Olyan tökéletes, hogy megállja a helyét az adott kategóriában. 🙂
      Élmény volt olvasni, már megint. Köszönöm. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

      • Zágonyi Mónika on

        Szia Kankalin! 🙂
        Örülök, hogy így van… 🙂 Ami azt illeti, tényleg "dolgoztam" egy kicsit a versen, de nagyon jó érzés volt foglalkozni vele, csiszolgatni… Eredetileg gyerekversnek akartam írni, aztán amikor kész lett, úgy éreztem, hogy talán van benne egy kicsi többlet is, és a hozzászólások azt sugallják nekem, hogy valóban így sikerült 🙂
        Én köszönöm szépen, hogy olvastál, írtál! Most különösen jólesik a látogatás, hiszen különböző okok miatt nem tudtam igazán aktív lenni az oldalon; hamarosan újra többször jövök majd… 🙂
        Szeretettel: barackvirág

    7. Susanne on

      Kedves Mónika !
      Mindig örömmel jövök ide, hisz tudom olyan verset fogok olvasni, ami szépen szerkesztett, a rímek csodásak, a képek pedig elbűvölnek.
      Most sem csalódtam, egyszerűen imádom a verseid.
      Nálad egy külön kis szigetre lelek, ahol nyugodtan hátradőlve ízlelgethetem, olvashatom alkotásadat, ezt külön köszönöm !

      Szeretettel: Zsu

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves Zsu!
        Köszönöm szépen; jólesik, hogy így van! Tudod, hogy én is szívesen olvasom a verseidet, és nem is tudom, hogy írtam-e már, hogy nemcsak a verseid tetszenek, hanem mindig rácsodálkozom arra is, hogy mennyire jól tudsz címet adni az írásaidnak… 🙂 Számomra a címadás nehéz dolog… olykor "ezer évig" ülök rajta… 😉 🙂
        Szeretettel: Mónika

    9. Klára on

      Kedves Mónika!

      Ez a versed teljesen elvarázsol. Az jutott eszembe, hogy egyik ismerősömnek, aki zeneovisokkal foglalkozik, ajánlani fogom néhány versedet, mert ezeknél jobb ritmusgyakorlatot el sem tudok képzelni.
      Nekem az igazgyöngy a szenvedést jelképezi, hiszen amikor a porszem bekerül a kagylóba, attól az állat szenved. Így van az embernél is: a szenvedések árán válik nemessé, igazzá… Emiatt a versed nem is annyira gyerekvers 🙂

      Szeretettel: Klári

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves Klára!
        Bizony igaz, amit az igazgyönggyel kapcsolatban írtál… és megint rácsodálkoztam arra, hogy mennyi minden lehet egy versben, hiszen erre eddig nem gondoltam, és igen, mégis ott van a sorok mögött valahol… nagyon örülök, hogy leírtad, és ennek fényében valóban nem annyira gyerekvers 🙂 Az ajánlás megtisztelő, köszönöm szépen; ha hozzá tudnék járulni egy kicsit a gyerekek tanulásához, az jóleső érzés lenne, hiszen nagyon szeretem a gyerekeket 🙂
        Szeretettel: Mónika

    10. prince on

      Szia!

      Egyszerűségében és különös bájában rejlik a versed ereje. Ilyen már-már játékosan csak rendkívül nyugodt, békés állapotban lehet verselni. Kívánom, hogy ez az állapot minél többször kerítsen hatalmába. :))

      Szeretettel

      Zoli

      • Zágonyi Mónika on

        Szia Zoli!

        Azt hiszem, meg kell találni a megfelelő pillanatot… vagy felülemelkedni a nehézségeken, megkeresni és meglátni a szépet, és gyorsan leírni… és igyekezni kell megtartani a hangulatot… 😉 🙂
        A kívánságot szívből köszönöm, és jólesik, hogy tetszett a versem 🙂

        Szeretettel: Mónika

    11. Mákvirág on

      Kedves Mónika!

      Sodor a ritmus, jó a lendület, szinte játékos, gyermeki és egyben látszik, hogy meg akartad tartani a formált sorokat.

      Az első 3 strófa tökéletes, mint ahogy a 6-os, 7-es is.
      4-es és 5-ös ritmusában azonos, emiatt lehetne az utolsó kettő is hasonló ezekhez talán, mert szerkezetükben jobban hasonlítanak ezekre.
      Bár, ha végig az elsők ritmusa vágtatna az lenne az igazi. Kvázi tökéletes:)
      Nagyon jó ez a ritmus, örömmel skandáltam, vizslattam, s az asszonáncok sem utolsóak!

      Örülök, hogy olvashattam!
      Minden jót!
      Mákvirág

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves Mákvirág!

        Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! 🙂 No, és kitűnően észrevettél néhány apró eltérést a ritmust illetően… Nem is tudom, nem is tudom… 🙂 azaz szerintem nem fogom tudni kijavítani, mert egyelőre nincs ötletem, hogy hogyan lehetne, de nem kizárt, hogy nekiülök, és megteszem egyszer! 🙂 Izgalmas feladat lenne…
        Az asszonáncokat szeretem… a ritmus nálam néha a rím "tökéletességére" megy… 😉

        Én is örülök, hogy olvastál!

        Szeretettel: Mónika

    Leave A Reply