Hullanak a csillagok a rideg éjszakában,
megölellek édes mentsváram,
kabátodba fúrom arcomat,
könnyeimet ne láthasd, s
kívánok egyet, kettőt, sőt talán hármat,
Neked, nekem, s neki odabent,
bár ne lenne ez a világ odakint,
mitől a jelen oly rémisztően szakad ránk,
félek, ha megmozdulok, nincs határ,
elsodor ezer hideg hullám,
hiába tudom, hogy Te mindig utánam úsznál.
Hullócsillagok
By Hayal
2 hozzászólás
Kedves Hayal!
Nagyon szép érzésekkel,
féltö szeretettel színezett írás!
Érzödnek benne a mai problémák,
a szinte kiszolgáltatoság…
"
Neked, nekem, s neki odabent,"
és különösen tetszik:
"elsodor ezer hideg hullám,
hiába tudom, hogy Te mindig utánam úsznál"
Csodaszép aggódó sorok!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm a kedves soraidat, örülök, hogy tetszett az irasom!