Édes volt a hét,
édes a pihenés,
rángatózó élt,
megvakult villámfény.
Kopogtat az új év,
óévnek gyermeke,
kopottas kabátban,
éves lesz bérlete.
Duhaj most mindenki,
vigyorog, hiába,
nyomorult múlt időt,
dobja a kukába.
Hasztalan az öröm,
gyermeke naprakész,
év múlva neki is,
penészes lesz a lét.
De addig mulassunk,
ordítsunk zabálva,
a múltat gyalázzuk,
habosan okádva.
2 hozzászólás
Eltorzított carpe diem .Egyszerű , ám primitív válasz , reakció az értelmetlennek ítélt vagy csak érzett ( nem tudatosan megítélt és elítélt ) világra , létre , történelemre .
Öntudatlan reakció ez a kezdetleges , állatias carpe diem . S a végén a művész jóváhagyja .És csatlakozik .
Mindezeknek ügyes ábrázolása .
Hmmmmm! 😄