Húrtalan hegedűn fátyolos dal,
áthatol ólomszín ablakodon,
lelkem mély fájdalmát elzokogom…,
mért taszít tőled egy jéghideg fal?
Bennem a szerelem tüzeket gyújt,
tündöklő, táncoló, lángokkal ég,
millió sebet ejt, vörös a lég…,
húrtalan hegedűn felsír a múlt.
Vedd elő legszebbik hangszered ma,
húrjain játsszon a napfény keze,
nézz bele merengő álmaimba!
Hallod hogy omlik a fal…, fényzene,
ősrégi szerelem-hívó ima,
s jégfalat mos forró vér ereje.
3 hozzászólás
Tetszett!
Gratulálok!
szeretettel-panka
Köszönöm, kedves Panka!
Kedves Alberth!
Gyönyörű a versed!
Mély, elgondolkodtató és csodálatos!