Hűs szellő fújdogál,
a fa mögött egy lány bújkál,
csak a szemei látszanak,
egyedül árvának tűnik talán,
de itt vagyok, most rám talált,
nem kellett szó,
a szellő keverte az érzelmeket,
féltünk még tenni tetteket,
egymást néztük,
megfogtuk egymás kezét,
tudtam elnyertem szerelmét,
nincs több ábránd,
megtalált a szerelem,
s soha, soha el nem engedem.
A szellő elcsendesedik,
a táj is lenyukszik,
csak ketten maradtunk,
tudtuk nem kell ide szó,
csak elcsattant a csók!