Rám települt egy érzés,
te ültél a közepébe,
felvetődött sok kérdés,
nem jutottam a végére.
Tud ajnározni a szeretet?
Elveti a sulykot?
Ici-pici borotvával
elmetszi a hurkot.
Láthatatlan béklyóját
a szerelemszálnak,
rám kötötte régen Ámor
átkaroltak a vágyak.
Őszinteség kútba ugrik,
követi őt a bánat,
makulátlan kis asztalon
megterítve várnak.
Várnak téged,
nem egyébre
mint halotti torra,
édes érzés Isten veled,
menjél vándorútra.
Sok voltam én
a kevéssel,
szánom-bánom vétkem,
csúsztam- másztam
teelőtted
csupa sár a térdem.
Minden fényes ünnepnapon
szirmaim siratják,
keserédes alkonyatom
viaszos másnapját.
2 hozzászólás
Amolyan gyermeki, istenkeresős, Ady Kis karácsonyi énekére hajazós, népirigmusos, nyelvezetes, népdalos, egészen helyre, de mély versemény.
üdv: G.
Húha! Ez aztán , egyáltalán, köszönöm, nem kicsit, meg miegymás, el aléltam a ktitikádtól, ne keress, végem van…..💖😘
Edit