Huszonnyolc éved a legszebb férfikor,
Hát mivégre élnek benned őszi vágyak,
Elbúcsúznod még nem kéne semmikor,
Az élet előtted fejet hajt, hogy megáldjad,
Te életem, te mindenem, mennyi szépet
látsz majd és mennyi jót tehetsz még,
előtted a mindenség, tied lesz, ha kéred,
felfedi előtted nem múlandó testét
az idő is, néhány végtelen pillanatban
meg-megállva teremt újra minket,
Kinek adnád el ezt, és én kinek adjam,
Semmin nem mérhető, ingyen kincseinket?
Bámullak csak némán, melletted mozdulatlan
És ha szerelemtől néha megnémult nyelven,
De egyre szól hozzád csókkal pecsételt ajkam,
Vágy ez, a tied, vegyél belőle, vegyél el engem,
S adj magadnak. Itt e perc, néha tétova,
De most élünk, most vagyunk fiatalok,
Mint a rózsák, illatunk szél hordja tova,
S mint a pezsgő: az ünnepre elég az ok,
Hogy élünk, szeretünk, alkotunk a mának,
A holnapnak, együtt a jövőbe nézve,
S míg élek, úgy éljek, hogy melletted találnak,
Szemed s szemem nézi egymást igézve.
1 hozzászólás
Kedves Miléna!
28 évesnek lenni általában jó.Szép ez a vers.Elolvastam vagy háromszor.
Szerelmes versek írásában pocsék vagyok, de olvasni szeretem.
Szeretettel:Ági