Álmodtam egy csillagot,
csak néztem milyen fényes,
arcán mosoly volt,
huncut, mégis olyan édes.
Kacagva lantot fogott kezébe,
szikrák pattogtak, tűz dallam,
s táncolt karöltve a reménnyel.
De a táncnak vége lett,
ma már máshol ragyog,
máshol pattognak tűz dallamok,
másnak játssza szerelmes énekét,
más ágyában éli buja életét.
Mit ér az ilyen csillag?
Ma már csak por és hamu,
bennem kietlen táj, néma tanú,
egy kép, s az álom véget ér,
remeg a sóhaj, mert fél,
hogy eloszlik ő is a semmibe.
Hűtlen csillag
By harcsa
7 hozzászólás
Kedves Harcsa!
Nagyon szépen ábrázolod a hűtlen csillagot. Az idlli kép hirtelen csalódássá változik. Az álmok néha olyan csalfák tudnak lenni, akár a valóság.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Nagyon örülök, hogy olvastad.
Köszönöm.
Üdv: harcsa
Van ez így sajnos, mert hát… remek vers, remek ábrázolás. Ám de néha szükségünk van csillagokra, még ha porba is hullnak. Ha csak arra a kis időre is beraagyogják az életünk. Gondolom én, na de ha az álmok véget érnek? nos olyan ahogy a versedben is írod.
szeretettel-panka
A versed hűen tükrüzi, hogy a csillag képes aláhullani, nem képes örökké ragyogni, véges …
Szeretettel.Selanne
Kedves Panka, Selanne!
Igaz, az a kevés is valami, amit addig ad, amíg ragyog.
Köszönöm, hogy olvastátok.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa, a csillagok is lehetnek hűtlenek…
Gratulálok!
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa