Hűtlen vagyok,
Mert hűtlennek születtem
Egyedül, s magányos dalt hagyok;
Fenn, a mennybéli jótett-üzemben
Gorombán néznek az angyalok.
Hűtlen vagyok,
Mert álmaim báját
Csak egyedül látom, ha alhatok –
Gondolatfonalam kackiás szálát,
Mi szélcsendben szelíden andalog.
Hűtlen vagyok,
Hisz hűtlen mindenki:
Hát mi másért születnek bús dalok?
És hűtlen maradok az utolsó percig,
Míg a talajjal eggyé nem olvadok.
1 hozzászólás
Ahogy mondani szokták: egyedül érkezünk a világra, és egyedül is távozunk. Közben azonban történik pár dolog. Például néhány csalódás, de öröm is. Nagyon jó vers volt.