Hűvösre fordult hajnalok,
és jól esik már az a kiskabát.
Rövidülnek a nappalok,
meg hosszabbak az éjszakák.
Az ősz a villamosra vár,
E hóra nem váltott bérletet.
Sértődött, kicsit szomorú,
„Ha untok, jól van, akkor elmegyek.”
Rám kacsint, aztán csak legyint,
mondja szánódva: „Vén bolond,
Hát szerelmes lettél megint
Ne mond!” Azután elköszön, s
lassan átoson
a harminckettes főúton…
5 hozzászólás
Nagyon szép!
Igazán megnyugtató volt olvasni!
Grat! Zsó
Zsó!
nem megnyugtató, és nem is szép.
meg nem kell gratulálnod, nincs mihez!
meg nincs harminckettes főút se, csak szánalmas versbe üres pózolás.
Frigyes
Megkérlek ne haragudj, elég otromba volt az előző válaszom, magyarul bunkó voltam.
Mentségemre szolgáljon, láttam felszállni az öregembert a villamosra. Bár lehet, csak elképzeltem, mostanába sokszor megesik ilyen velem, és nem tudom eldönteni dolgokról: álom, képzelődés, vagy valóság. Na jó, ez nem érdekes.
Szóval van igazságod Neked is, bár az írás inkább szomorú.
Még annyi: nagyon hálás vagyok mindig, ha olvasol, megtisztelsz ezzel.
Köszönöm neked:
frigyes
Versed inkább érdekes, ahogyan megszemélyesíted az ŐSZ-t, hogy a villamosra vár, s e hóra nem váltott bérletet, s tovább is…
Nekem tetszik a vége is, megmosolyogtam!
Egyébként az a véleményem, nem annyira fontos, hogy minden vers tökéletes legyen. Eme egyszerű versed is megmosolyogtatott – legalább engem, amire éppen most nagy szükségem volt.
Ezért érdemes volt föltenned.
Azt megsúgom: szerintem a "Ne mond!" szó ebben a formában két d-vel írandó, mivel felszólító mód!
Szeretettel olvastam: Kata
a "d"- illetőlen igazad van. de nem zavar.
meg legalább megmosolyogtatott a vers.
túlparti