A kis Mary anyukájával a lépést tartva,
leballagott a tengerhez a partra.
– Mami, építhetek a homokban várat?
– Nem kicsim, összekoszolnád a tiszta ruhádat.
– Elmehetek a gyerekekkel játszani?
– Nem, eltűnsz a tömegben, és nem fogsz látszani.
Amikor Mary labdázni akart,
az alábbi anyai választól visszhangzott a part
– Ezt a butaságot most komolyan kérded,
elesnél, és megüthetnéd a térded.
Akkor vegyél nekem fagyit!
– Nem kapsz! Nem azért vagy itt,
hogy megfájduljon a torkod tőle,
még az kell, hogy betegség legyen belőle.
Marynél a mécses ezer darabra törött.
Anyukája a zokogó kisgyermek fölött
– hogy a távolabb állók is hallják –
jól kieresztette a hangját
– Hát ezért szedek én mindenféle
idegnyugtató szereket,
láttak már valaha ilyen
neurotikus gyereket?
5 hozzászólás
Humoros versed valóságos alapon nyugszik, én is ismerek ilyen anyukákat.
Nagyon jól összefoglaltad, és tetszik a versed. Segény kisgyerek, lesz neki mire visszaemlékeznie.
Hihihi, ez nagyon jó! Szegény kiscsaj… A cím is telitalálat, csak egy észrevételem lenne: nem Marynek törött a mécses darabokra, hanem Marynél. De ez már csak a kukacosság helye…
szia!
Két szóban összefoglalva: remek és találó!
Hány ilyen esetet látni mindennap a nagyvilágban…
grat
leslie
Helló!
Sajnos, igaz, ami igaz, tényleg megesik az ilyen az életben.
A rímek megint nagyszerűek! 🙂
Kreeteeka