1. Én vagyok csak igaz. Élő.
Ezek körülöttem vakok.
Miért kívánom hát tőlük:
Érezzetek és lássatok?
2. Én vagyok csak igaz. Mozgó.
Rezzenéstelen világban
Merev, fagyott kőszobrok közt
Én nem úszom álruhában.
3. Én vagyok csak igaz. Látó.
Én látok csak át a fátylon.
A legnagyobb mélységekbe
Nekem szabad csak belátnom.
4. Én vagyok csak igaz. Nyertes.
Azok ott a gazdag fényben
Villogtatnak semmiséget.
Én maradok örök létben.
5. Én vagyok csak örök. Élő.
Igaz fényben igaz fénylő.
Hazug árnyak! Elenyésztek.
Elfeledve jöttök s vésztek.
6. Egy életen keresztül ők
Buta örömökkel élnek
Sekélyes kis érzelmek közt
Kicsinyes gondoktól félnek.
7. Egy, csak egy az örök eszme
Ki azt egyszer megszerezte
S vele végre egybeolvad
Akkor többé meg nem halhat
8. Egy, csak egy az örök eszme
Ennek soha nincs halála
Az eszmével örökké él
Aki… mint én… megtalálta.
1 hozzászólás
Sokszor én is így érzek! A kivételek örök léte!
🙂