Mint szerteriadt őzikék az erdőben,
Érzéseim ezer felé egyidőben.
Mindent együtt, világsíkon érzékeltem:
Az idő, mint Möbius szalag – időtlen.
A tudás gyönyörűsége lett lelkemben,
a pillanat kéje maradjon szívemben.
Idő Möbius-szalagon
By Jessirose
2 hozzászólás
Kedves Jessirose!
"Mint szerteriadt őzikék az erdőben,", ez úgy tünnik mintha valami szétriasztotta volna gondolataidat, és mint az őzikék, egy bizonyos idő után megállnak, és figyelve néznek kőrül: Mi volt az. És rájössz a te szellemi érzéseid ugrottk szét. Én is voltam már ilyen helyzetben, és rájöttem, hogy amit Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij leirt az eber szellemi
beálitooságárol, tudatalatt néha felriaszt bennünket a világ gondolai analizásábol:
"Úgy érzem, hogy világunk a bűnös gondolatoktól megzavarodott égi szellemek purgatóriuma. Úgy tetszik nekem, hogy a világ negatív jelentésű lett és a magasztos, finom lelkiség szatírává változott."
Remélem, hogy ez változik, és a "finom lelkiség" ismét megkaja a megérdemelt elismerést
Rövid, de szép gondolatoka irtál.
üdv Toni
Kedves Toni!
Nagyon köszönöm, hogy átérezted a lényegét, ez egy fajta "megvilágosodás"- élmény "piciben", mert hogy nem tartott tovább pár másodpercnél. Szép napot!
Jessyrose