Zöld kötetben zöld betűk,
fehér alapon tisztaság,
kuszaság tán valahol,
belső békét kutat az idő.
Idő van, mindig is volt,
Isten ímé teremti nulladik nap az időt…
Bibliám elejébe írom,
mert ez valahogy kimaradt,
az apostolok nem figyeltek,
éppen akkor a rövidszoknyás lányokat nézték.
Halottak napja van,
versekben mereng el költő, olvasó
és a kuszaságot kiírva, levetkezve
merülünk el a szellemvilág békéjében,
a mindent átmosó időben,
mert idő van, van és lesz,
nem szűnik meg testünkkel
mikoron az oszlásnak indul
és már nem tart kezünk
zöld könyveket, foszforeszkáló betűkkel
ezen a Földön.
Csillagokkal álmodunk.
3 hozzászólás
körülbelül huszonhárom másodpercig nézegettem az adatlapod és arra jutottam, nem revízionálod műveid
ez azt jelenti, fejlődést nem fogsz elérni, nem vagy elég önkritikus, stb
ésemiatt ezt a verset is sajnos kihagyom pedig kedvem lenne elolvasni, de az ösztön mást súg
jó a buli
Szia!
Ami az "idő" részét illeti az nagyon tetszik, különösen a Bibliás rész. ami a "kötet" részét illeti, nem érzem, hogy belesimulna a műbe, hogy igazán kötődne egymáshoz a két motívum. De van benne valami "csillagidő" érzés, és ettől megragadó.
Üdv, Poppy
Nagyon érdekes témát vettél elő.
Nekem tetszik a versed úgy, ahogyan leírtad.
Üdvözlettel: Kata