Időeltolódásban élünk, kedvesem.
Ez a százszorszépszerű
szeretsz-nem szeretsz
igazán lélektépegető.
Időeltolódásban alszunk, kedvesem.
Egyszer te, egyszer én közelednék,
de a másik csak gerincét mutatja:
szeress holnap, tegnap szerettél volna,
ma ne szeress.
Időeltolódásban élünk, kedvesem.
Játszmázik két gyerek.
Szívruhákat szaggat,
hogy a másik előbb meztelen legyen.
4 hozzászólás
Szia!
Ezt az időeltolódást én is megéltem már. Szépen versbe öntötted.
Szeretettel: Rozália
Igen én is megél(t)em
Nagyon átjön…
Köszi
Nagyon szép az utolsó kép. A többi is remek, csak nem érzem elég színesnek.
Üdv
Igazán remek vers.
Azt hiszem, már sokan át éltük, éljük, vagy át fogjuk élni.
Tetszett.
Üdv: József