Végtelenség kezdete volt a "Nagy Bumm".
Semmiből lett végtelen Úniverzum.
Milliárdod része a pillanatnak
szülte világunk.
Számolatlan teltek a hosszu évek,
míg a Földön megszületett az élet.
Bár nem értették az idő fogalmát,
mígnem az ember
megjelent, s ím, látta, a napvilág itt
holdvilággal váltakozón világít.
És nyugodtan járta a dús mezőket,
nem sietett még.
Mostanában nincs e nyugalmas élet.
Gyorsan élünk, futnak a szárnyas évek.
Gúzsba köt mindenkit a zord időgép.
Nem menekülhetsz!
4 hozzászólás
Tömören, de ötletesen írtad meg a "Nagy bumm"-tól napjainkig nyúló időt.
Versben ezt megírni, igen dicséretes dolog. Milyen igaz, egyre gyorsabban futnak az évek…
Üdv. Ida
Köszönöm, kedves Ida!
A "végtelenség" generálta ezt a verset mind tartalmilag, mind formailag. A sapphoi sorok kezdődnek ebben a ritmusban, egy trocheus-jambus pár után következő daktilussal, stb.
Köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Engem ámulatba ejt, hogy mennyiféle kötött formát kipróbálsz. Szerintem ez szapphói strófa, el is bambultam rajta. Mivel nem írtam egyet sem, a formát is csak épphogy ismerem, nem tudok kompetensen hozzászólni a szerkezethez.
Tartalmilag szerintem megfelel az előírt követelményeknek. A helyesírás miatt elgondolkodtam azon, hogy mennyire jelenik meg pl. Berzsenyi és társai régies szókincse a versben.
Ha ők nem, akkor viszont van javítandó: Univerzum; hosszú.
Valamiért nekem korhű a vers annak ellenére, hogy a modern világba is terel.
Nagyon szeretném, hogy olyan is szóljon itt, aki teljesen képben van. Kettőt ismerek közülük.
Addig be kell érned velem. 🙂
Várom a következőt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Igazad van U-ú ügyben, de itt éltem a költői szabadsággal az időmérték betartása érdekében.
Bizony, ezt már más is kifogásolta.
Örülök, hogy tetszett! 🙂
Szeretettel: dodesz