Fák tövében, guggoló bokrok
alján, ijedten ül az őszi köd,
berregnek a fázós hónapok.
Alig múlt el a szeptember
jön nyomában az október.
Míg épül percekből az óra
emléke a múló hónapoknak,-
alig vesszük észre, hova lett
csillogó szemünkből a fény,
hajunk miért lett oly fehér.
Jövőbe vetett hit, a remény
pillangó szárnyú álmai vajon
hová lettek? Az idő araszol,
viszi az ólomnehéz sorsokat.
Vajon véget ér a szenvedés?
Mikor már csak fohász melegít
egy őszi éjszakán, az út végén
megnyugszunk Isten tenyerén.
Időskori gondolatok
By oroszlán
22 hozzászólás
Kedves Ica! Anyám kedvenc nótája volt: "…fekete hajamból lassan hófehér lesz, lassan hófehér lesz…" Ezt a hangulatot jeleníti meg mélabús szép versed! Szeretettel olvastam: én
Kedves Laci!
Az ősz, az elmúlás hozza ezeket a gondolatokat…az a régi – régi nóta is.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Icuka!
Egy igazán szép verset írtál – ami mégis szomorú.
Igaz és szép verselésnek mestere vagy!
Szeretettel: Kata
Köszönöm drága Kata a sorasidat.
Szeretettel ölellek: Ica
Drága Ica!
A múló évszakok, a múló idő, a múló élet… ezt már ismerjük, mi lesz ezután? Legyen úgy, ahogy az utolsó sorodban írod. Nagyon szép vers.
Szeretettel,
Ida
Reménykedjünk Ida kedves!
Az idő gyorsan múlik, évszakok jönnek, mennek, vajon mi hová?
Szeretettel ölellek: Ica
Ica, megérintett a versed. Amúgy is ilyen elmúlós, szomorú hangulatotban ötvöződik az ősz.
Ilyen az ősz bizony, ilyen elmúlós, ezzel kapcsolatban sok minden eszünkbe jut.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Az idő nem araszol, hanem sebes szárnyakon repül, minél idősebb az ember, annál gyorsabban.
Még tagnap előtt volt tavaly karácsony, és holnapután már idén karácsony lesz – nekem az az érzésem.
A többi szépséggel, és szomorúsággal mind egyetértek, amikből a versedet szőtted.
Judit
Kedves Judit!
Általában gyorsan múlik, de a szenvedéstől igen nehezen, sokszor azért fohászkodunk, hoy csak múlna el.
Ezért írtam, hogy araszol…
Köszönöm soraidat, szeretettel:
Ica
Nagyon szép, köszönjük. Megnyugszunk…
Üdvözlettel: Á.E.
Köszönöm kedves Emil, hogy benéztél hozzám.
Majd eljön az az idő is…
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Ez a versed is mélyről szól, és bármennyi év van mögöttünk, gondolkodtató.
Nekem terápiás jellegűek az írásaid, ebben is megtaláltam a nyugtató gondoskodást, de a tanulságot is.
Megint kaptam tőled valami ajándékot, mert számomra mindig azok a te kis gyöngyszemeid.
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
(Az "ólomnehéz" egy szó, ezt javítanám.)
Kedves Kankalin!
Örülök soraidnak és köszönöm!
Ha javítod…megköszönném.
Szeretettel látlak mindig: Ica
Javítottam.
Én is szeretettel jövök mindig. 🙂
Köszönöm szépen!
Kedves oroszlán!
Kellemes, elmélkedős verset írtál!
Sokszor csak kapkodjuk a fejünket, hogy mennyire rohan az idő, milyen gyorsan váltakoznak velünk és körülöttünk a dolgok, illetve maga a természet.
Gratula: Fél-X
Kedves Félix!
Örülök, hogy olvastad elmélkedésemet. Köszönöm a gratulációdat!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Az ember is a természet része, ugyanúgy az elmúlás vár ránk is, mint a fűre, fára, virágra, és mi is utódainkban élünk tovább, mint bármely más élőlény. Valahol biztos a nyugalmat is megleljük, ha lejár az időnk.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Köszönöm, h. olvastad és a kedves soraidat.
Szeretettel: Ica
Icu! A versed, az elmúlása a nyárnak, az életnek megérint. Szeretettel. Éva
Köszönöm Évike, hogy olvastad, egy kicsit szomorú, de ilyen az élet…
Szeretettel ölellek: Ica