Hegyek szellőire bíztam rá a hangod,
ellibegett néma hegyoldalak felett,
téli völgyek csengő, bús éneke lett,
kikötőt keres, de csak benned érhet partot.
Illatod tavaszi vadvirágok őrzik,
s ha kéken virulva kinyílik az ég,
emlékeddel terhes a világ, a lég,
s lágy szellők kacagnak égtől a földig.
Érintésed elborít, mint lomb a fát,
pillantásod visszhangzik örök lelkemen,
percek az évek peremén ülnek velem,
partjaid ködében megáll a világ,
Szerelmünk az egekben időtlen áll,
mesévé, álommá vált az életem,
valami tavaszban, álomtengeren
jöttél, hogy már örökre mellettem szállj…
14 hozzászólás
Szia András!
Gyönyörű hangulata van a versednek… mint egy álom…
Üdv. Ida
örülök, hogy tetszett, kedves Isa
köszönöm szépen
Valóban olyan szép – mély gondolatok – mint egy álom.
Örömmel olvastam.
Szeretettel: Kata
köszönöm szépen, kedves Kata
Kedves András!
Szép lett a versed. A szerelem és a táj összeolvad, ami nagyon szép, és jó ha mindenről a kedvesed jut ezsedbe. A rímelése is jó lett, bár én nem szeretem az ölelkező rímet használni, mert a rímpárok túl messze kerülnek egymástól, és nehézkesebbé teszik a verset, míg itt a gördülékenység lenne a lényeg, szomorú, fájdalmas, elgondolkodtató verseknél előbb használnám ezt a rímtechnikát. De ez csak az én véleményem.
Üdv.: Szalai Mihály Emil
Kedves Emil!
Elég régen írtam már, fogalmam sincs miért épp így rímel,
de meglátásodat a rímek használatáról figyelemre méltónak tartom.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Üdv, András
Bájos szerelmes vers, nagyon jó hasonlatokkal, / a természettel / ami örök.
Gratulálok: oroszlán
Köszönöm szépen, kedves Oroszlán
Kedves Andás!
Ismét egy szép verset hoztál!
Ahogy érzéseid képeit sorra kibontod
Tovább hinti az álomport…
S a befejező képed,
túltesz mindegyiken! 🙂
Te pedig, kedves Dóra, ismét rímes hsz-t írtál:)
Köszönöm szépen
Kedves András!
Örülök, hogy tetszett a véleményem.
Üdv.: Szalai Mihály Emil
Üdv:)
nahát ehhez tíz karakter kell
Igen, az időtlen szerelem valóban ilyen… ilyen szép…
Gratulálok a versedhez!
Gy.
Köszönöm szépen:)