Időtlen időkön

Ó, nézd vágyakozó szemem,
s őszintén piruló orcám.
Elgyengülök, ahogy nevetsz,
most hiába is titkolnám!

Gyengéden megfogod kezem,
s érinted ajkam bársonyát.
Olyan jó szédülni veled,
s együtt lángolni oly csodás!

Jaj, úgy kalapál a szívem,
érzed? Tedd reá a kezed!
Eszem szinte elveszítem,
oly jó karjaidban veled!

Cirógassad hamvas bőröm,
akkor is, ha már ősz hajam.
óvj, védj időtlen időkön,
Nem kellenek ide szavak!