Mikor lépéselőnyben a holnap dübörög,
sóvárgásom tamtamja porol rendületlen,
kifogástalannak hitt jelen csak lődörög –
naptári napok futnak lúzerlendületben.
Mert ugyanis szerdán, még nem lehet csütörtök,
bármennyire szeretném a lazulós napot,
torlaszt állít az idő, mint a sziklatömbök,
árnyékában eltűnnek idilli távlatok.
Mint kitáruló ajtó mögül a valóság,
hűs fuvallatával tört rám a felismerés,
s feltörő kacajommal elszállt a csalódás,
mikor rájöttem, téves volt az időzítés.
5 hozzászólás
Kár, hogy ez a szép vers a cikkeknél van.
deb
Szia Deb!
Sajnos elütöttem 🙁
Köszönöm szépen, hogy rátaláltál így is.
Üdv. Éva
Kedves Éva,
sokan örülnének, ha hétfőn már szombat lenne, de ez nem lehetséges.
Érdeklődéssel olvastam gondolataidat.
Átsoroltam “versek/elmélkedés”-be. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Éva!
Csoda jó.eltalált sorok:
“torlaszt állít az idő, mint a sziklatömbök,
árnyékában eltűnnek idilli távlatok.”
Gratulálok!’Szeretettel:sailro
Kedves Éva!
“Mint kitáruló ajtó mögül a valóság,
hűs fuvallatával tört rám a felismerés,”
Ez a mondat szántalan más helyzetben is megállhatja a helyét.
Szeretettel: Rita