Krúdy Gyula és egy utcalány
nászából születtem én
ott is hagytak aznap éjjel
a bordélyház küszöbén
Esti Kornél megtalált,
s ő nevelt fel engem,
életemet az éjszakának
köteleztem én el.
Bőrömet napfény alig érte,
ezért fehér mint a hó,
Rendes munka, dolgos élet,
nekem bizony nem való!
Kávéházak, kocsmák, restik,
mulatók, füstös kis lebujok,
ez az én közegem,
ha itt keresel engem,
mindenki tudja hol vagyok!
Éjszakától sok mindent kaptam,
mit a napvilág nem adhatott,
üvegből húzott hangos kortyot,
utcalánytól drága csókot,
pipából kavargó füstcsíkot,
rendőrtől pofont s botot!
Nem voltam még tán húszéves,
ám hírem-nevem-tetteim
mind-mind (hold)világfényes!
Arcomat ismerik minden köpködőben,
mindegyik zúgó, tiltott táncteremben,
Az arcot, melyet dohány füstje takar el,
A járást, melyet az ital torzít el,
Kopogása cipőm sarkának
Tudatja az éji világnak,
hogy jövök! S ahol én vagyok,
ott a dohány lángja, és
minden női szem felragyog,
mert látnak, s összesúgnak
a hátam mögött, pletykálkodnak:
"Nézd, ott megy Esti, hova megy ma éjszaka,
Hány szívet s üveget tör dirib-darabra?"
Nem tudhatják, mert még én sem tudom,
az éjszaka végét még én sem láthatom,
Egy biztos, s ezt saját
bűneimre esküszöm, sőt kiáltom,
Ahol az én cipőm kopog,
ott lesz esemény, dínom-dánom!
Nem élek úgy, mint egy kispolgár,
hanem mint egy félvilági, aki már
sok-sok cifra dolgot látott s tett,
s ezeket őrzi az éjjeli emlékezet!
Aztán néhány év múlva tönkretéve,
egyedül leszek és vagyonom semmi,
de emlékszem egy bizonyos éjre,
és ezt el nem veszi tőlem senki.
S akkor talán majd valaki,
Egy hazug kis költő, vagy íródeák,
Felkeres és valahol megtalál,
Leírja bűnös életem,
és aprópénzre váltom összes emlékem,
nála, s ő leírja hogy mit is tettem,
és általa örökre fennmarad nevem!
1 hozzászólás
Kedves Károly!
Üdvözöllek a Napvilágon! Nagyon életszagú verset hoztál. Egész életünk aprópénzre váltható, mégis szeretjük a csilingelését. Bűnös és feddhetetlen? Vajon kinek melyik mit jelent? Gratulálok versedhez! Nekem tetszett.
Szeretettel: pipacs 🙂