Míg fiatal voltam kezemben tüzes virágot hordtam.
Fejem rég kemény most az ifjú nemzedéket figyelem én.
Hangjuk hallja már szívem!Nem dühöngök mégsem.
Óriási nap ég bennük még,fényes záporok Ők.
Éles az elme s könnyű léptű a szív velük zengenék.
Parázslanak ajkaikon a szép szavak testükben izgalom szalad.
Ha eljő az esti homály vállukra Pacsirta száll,reppen a karcsú képzelet.
Álmaik még hófehérek,lehet…
Ifjúság
By Csonka Mária
10 hozzászólás
aha
"Éles az elme s könnyű léptű a szív,"
üdv.koko
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv:Mária
Nagyon szép:
különösen a befejezés!
Á LMAIK MÉG HÓFEHÉREK´?????
Grat:sailor
Köszönöm, hogy olvastad.Álmaik még hófehérek vagyis tiszták.
Mária
Kedves Mária!
Szépen írsz az ifjúságról, bízol bennük. Hiszen mi is voltunk fiatalok.
Szeretettel olvastalak: oroszlán
Kedves Oroszlán!
Sokszor meglepnek a fiatalok, bár szidják őket sokan, bennük van az érték a jövő.
Szeretettel:Mária
Kedves Mária!
Versed könnyed, gondolataid szépen követik egymást.
Nagyon igaz, amit az ifjúságról írtál. Bizony, bennük még él hitük a jóban.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen, hogy Te is így látod.
Szeretettel:Mária
Szép gondolatok, szép lett a vers is, kedves Mária.
Szeretettel!
Ida
Köszi szépen a dícséretet.
Szeretettel:Mária