Kikövezett tévutak, elhagylak titeket,
ezen túl már rajtatok, sehová nem megyek.
Hol eltájolt útjelzők, hamis kalauzok,
érts meg, jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok!
Hidd el, hogy sok közmondás a nép bölcsessége,
tudd, nem kántált nagy nevek juttatnak az égbe!
Van kiérlelt bölcsesség, egyszerű nép ajkán,
sok közmondás, népmese győz zsarnok hatalmán.
Mondják, sok lúd disznót győz, ez ősi bölcsesség,
káosz, az mi legyengít, megerősít egység.
Ne higgy nyájas beszédnek, pásztor vidul rajta,
ki a népet birkaként terelni akarja!
S ha bűnösnek titulál, szószékről rád dörög,
annyit árthat te neked, mint tatár s a török!
Csak egyenes beszédnek, nyílhat meg a lélek,
hol legnagyobb súlya van az őszinteségnek.
Jó szándékú kritika a szeretet jele,
ki tévútra terelne, miért élne vele?
Aki néked jót akar, talpadat nem nyalja,
s nem gyalogol lelkedbe, veszted nem akarja.
Keresd hát az ősöknek kiérlelt beszédit,
ami sosem mételyez, nem bűvöl, nem szédít!
Keressed ami igaz, s véle igaz Istent,
s nem lesz ami a szilárd hitedből kibillent!
2 hozzászólás
Úgy látom, ide nem sikerül írnom. Megint, már másodszor elillant, amit írtam. Csak azért sem hagyom abba!
Kedves Albert!
Nagyon tetszenek a gondolataid, amit versedben megírtál. Példa:
"Ne higgy nyájas beszédnek, pásztor vidul rajta,
ki a népet birkaként terelni akarja!" – most is ismerősnek hangzik!
Az egész tetszik, és nagyon jó a befejezése:
"Keressed ami igaz, s véle igaz Istent,
s nem lesz ami a szilárd hitedből kibillent!"
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm Kata!
Én is mindig megfogadom, hogy mielőtt elküldöm a hozzászólást, előtte lementem az egérre. De aztán elfelejtem, sok válaszom elszállt már, sok van benne, amit neked írtam.
Szeretem a közmondásokat, bölcs mondásokat. Néha sikerül versbe is beépítenem ezeket. Persze néha agyalok olyanokon, amit magam találok ki. 🙂
Szeretettel: alberth