Ígéret

Miért nem találok egy párt,ki édes szerelmével..
Sajgó lelkem fájdalmát csitítja szent érintéssel
És mikor könnyem tűz csermelye égeti orcám
Letörli, akár a kínt és csendben simul hozzám.
Lelkem háborgó tengerén,az orkánok mezején
Ott lebeg a víz felett, a vihar is elámul erején.
S egyetlen intésére a tombolás meghunyászkodik.
A bánat tovaillan,és lelkem egyedül érte áhitozik
Édes illata, bőre tapintása,bájoló mosolya, szeme ragyogása
Ez éltetne engem,s több szép szót kapna, mint istenem oltára

Miként ő szeret, én őt százezerszer annyira imádnám
Kényeztetném, becézném, s lelkét virágként ápolnám
Mellettem baj, s hiány messzi kerülné édes főnixemet
Oltalmazó karom hozna ártó démonra véres rettenetet
Ízes ambróziánál édesebb lenne forró ajkaimnak pecsétje
S szellemünk elmerülne egymás lelkének frissítő vízébe
Oh igen szent egység közünk kovácsolódna
S lobogó tüzünk örökké egymásért lángolna
Neked adnám mindenem, mi bennem, s nekem meglehet
S nem kérnék én más, csupán érettem lobogó szerelmedet

De ez nem elég, pedig csak ennyi mit adhatok.
Úgy fest licitemmel most magamra maradok
Ki tudja, tán egyszer szegényes ajánlatom elkel
S lesz olyan lány is, kit „csak” ennyi is érdekel.
Búnak párnájára nem hajtom le fejem.
Csak remélem egyszer el jő kedvesem.
Addig is figyelmem más kincsekre irányul
És ha lesz olyan, ki szeret, a szívem kitárul.
Bár a legcsodásabb dolog a világon az lenne.
Ha boldogságot szívem társamban meglelne.