2026. március 13., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szerelem

    Így adnám neked

    A.AdriennBy 18 hozzászólás1069 megtekintés

    Feltöröm a csendet,
    ahogy anyám törte a diót,
    ha sütni készült valami jót,
    amikor haza várt.
    Így adnám neked a szerelmet.

    Morzsolom a csendet,
    ahogy nagymamám az olvasót,
    ha látott szívből kérni valót,
    mit csak Isten adhat.
    Így adnám neked a szerelmet.

    Simítom a csendet,
    ahogy takarót az ágyamon,
    hová ölelni vár két karom,
    mint a Nap a hajnalt.
    Így adnám neked a szerelmet.

    Ringatom a csendet,
    ahogy szülőanyja gyermekét,
    hogy ölében hunyja le szemét,
    míg álomba merül.
    Így adnám neked a szerelmet.

    Figyelem a csendet,
    ahogy őr a kései lépteket,
    ha várja még akit beereszt,
    mert egyszer hazaér.
    Így adnám neked a szerelmet.

    Share.

    18 hozzászólás

    5. Eddie on

      Szió!

      Nagyon tetszik a versed, bárcsak Krisz Rudi is így írta volna meg a hasonló dalszövegét " törd át a csendet" talán jobban szeretném a dalait is ( hirtelen ez jutott eszembe, bocsi). Érdekes hasonlatokat írsz, valamint a refrén is nagyon jó a sorok végén!

      Üdv: Eddie

    9. alberth on

      Kedves Adrienn!
      Olyan szépen, kedvesen, érzelmesen írtad meg ezt a verset, átitatva hűséggel, szenvedéllyel, odaadó várakozással, hogy már-már kezdek irigykedni erre a ,,neked" nevű névtelenre. 🙂
      Gratulálok alkotásodhoz!
      Alberth

    11. Névtelen on

      Kedves Adrienn!
      A versed ismét bebizomyitja, annál jobban mint amilyen szépen leírtad, az életünkben a legszebb öröm: A előzetes öröm. Sajnos a mai ídőben eléggé ritka esemény, mert a idő rászoktatott bennünnket arra, hogy amit akarunk, azt sok esetben mindjárt meg is kapjuk. A legszemléltetöbb példa a, nászéjszaka.
      Direkt vagyok mint mindig, de nem tudom van e még manapság valaki, aki ugyanavval az érzéssel várja mint mi akkor. És talán a legszomorúbb, amit soha sem fog megtudni, mit is veszitett el az életböl. Tudom, ez egy elévült fogalom, de annál inkább meglep. amikor hallom, hogy akadnak párok, akik még hisznek benne. Emlékszem, én két évig vártam az első rádiomra, utánna két hétig ki sem mozdultam szabadidőmben, a fiamnak amikor megvettük, azt mondta ne haragudjak most nincs ideje, majd esrére ha hazajön akkor megnézi. Szépen leírtad a várakozásodat, és biztossan a megérdemelt jutalmát is megkaptad.
      üdv Tóni

    Leave A Reply