várj indulok máris az ajtóhoz sétálva már tudom hogy nem látlak többé nyitva hagyom hát hadd osonjon lábaidhoz a szél parányi ereje így búcsúzom el tőled nyitott ajtókkal és feszesre zárt ajkakkal s a feltámadó őrjöngés arcul-ütő csendjével
Poppy on 2007.02.13. 15:36 Szia! Egyik kedvenc költőm Tóth Krisztina, hangulatában az ő “A fájdalom természetéről” című versére emlékeztet a műved. Ja, és nagyon tetszik, szívenütött! Poppy Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
1 hozzászólás
Szia!
Egyik kedvenc költőm Tóth Krisztina, hangulatában az ő “A fájdalom természetéről” című versére emlékeztet a műved. Ja, és nagyon tetszik, szívenütött!
Poppy